Kóra Katalin Bianka

A lehetőség, hogy fényképezzek, mindig adott volt az életemben – csak eddig nem ismertem fel.

Gyulán töltöttem a gyermekkoromat és ekkor kezdődött a művészetek iránti érdeklődésem: 12 éven át jazz balettoztam, tanultam rajzolni és festeni, valamint rendszeresen felléptem a helyi színjátszókör tagjaként. Később Szegedre költöztem, ahol Kommunikáció- és médiatudomány mesterszakon diplomáztam. Manapság az Attitude Noire verses-zenés formáció versmondójaként vagyok aktív. Édesapám mindig is szeretett fényképezni és gyermekként is esélyt kaptam tőle, hogy megismerjem a technikai részleteket – hogyan működik a fényképezőgép –, de akkor még egyáltalán nem értettem, mi lehet benne olyan érdekes.
17 éves koromban egy oroszországi táncverseny előtt kaptam meg az első fényképezőgépemet – egy Nikon bridge gépet –, és bár szinte véletlenszerűen kattintgattam az élményeimről, sikerült első helyezést elérnem egy iskolai fotópályázaton. Ezután közel kilenc évig nem fényképeztem – kivéve, amikor kellett az egyetemi kurzusra.

2024-ben elérkezett az a pont, amikor valami új alkotói tevékenységre vágytam – valamire, amivel maradandót hozhatok létre és később visszatekinthetek rá. Úgy döntöttem, hogy a fotográfiával szeretnék foglalkozni: elvégeztem egy Nextfoto kurzust, majd beiratkoztam a Szegedi SZC Vedres István Technikumba, ahol jelenleg is tanulom a fotózást.

A fényképezőgépem – egy Pentax K-70, DSLR – édesapám korábbi felszerelése, amit tőle kaptam.