Orbán Tibor Ferenc

A fotózás iránti érdeklődésem még tinédzserkoromban kezdődött, amikor egy fekete-fehér filmes géppel próbáltam megörökíteni a világot. Bár ezekből a képekből mára semmi sem maradt fenn, az alkotás élménye, a manuális beállításokkal való kísérletezés és az előhívás utáni izgalom – az a bizonyos „ugrás a sötétbe” – mély nyomot hagyott bennem. Később a színes filmek világa ragadott magával, és mivel sokat túráztam, a papíralapú fotóim zöme tájkép lett – közel ezer darab, amelyek a természethez való kötődésemet tükrözik.

A digitális fotózás felé 2016 körül fordultam, kezdetben mobiltelefonnal, majd fokozatosan mélyültem el a technikai és művészi oldalában is. 2024 decemberében végeztem el a NEXTFOTÓ alap tanfolyamát, amely új lendületet adott a látásmódomnak és megerősítette bennem, hogy a fotózás több számomra, mint hobbi: egyfajta önkifejezés. A tanfolyam után találtam rá a Szegedi Fotóklubra, amelynek 2025 januárja óta vagyok tagja.

Elsődlegesen tájképeket készítek, különösen túrázás közben, de egyre inkább foglalkoztatnak a fény és árnyék viszonyai, valamint az épített környezet rejtett szépségei is. Az épületek fotózásában azt keresem, hogyan lehet egy szokatlan perspektívával vagy egy alig észrevehető részlettel új értelmet adni a látványnak — olyan nézőpontból megmutatni, amit más talán észre sem vesz. A fotózás számomra a figyelem művészete: észrevenni azt, ami mellett mások elmennek, és megmutatni úgy, ahogy én látom.

A klubéletben olyan inspirációt és technikai fejlődést tapasztalok, amit egyedül nehezebb lenne elérni. Kíváncsian és nyitottan várom a klubban felbukkanó fejlődési lehetőségeket, a közös értékeléseket, beszélgetéseket — mindazt, amit a közösség magával hoz, és amit még tartogat számomra.