Peták Zoltán

1971. december 22-én születtem Szegeden. Gyermekkoromban 10 évesen 1981-ben vásárolt édesapám egy Praktica fényképezőgépet. Ezzel a géppel kezdetét vette kapcsolatom a fényképezéssel. Középiskolás voltam, mikor megismertem a legjobb barátomat, aki fényképésznek tanult. Az ő szülei is fényképészek voltak. Így már egész fiatalon szerencsém volt stúdió körülmények közt is a kamera mögé állnom.

Polgári végzettségemmel nappal az építőiparban tevékenykedtem, de szabadidőmben a múzeumokat, képtárakat és kiállításokat látogattam, filozófiát olvasgattam, foglalkoztatott az esztétika, a szépség mellett a kép és a mítosz kapcsolata is.

2014-ben tudomásomra jutott, hogy a Szegedi Tudományegyetemen felsőoktatási körülmények között kiváló oktatókkal fotográfusképzést indítanak. A fotóművészettörténet tanára, Dömötör Mihály már az első órán a következőt mondta: „Remélem, Önök között is van legalább egy, aki majd fotóművészé válik.” Minden óráját imádtam. Szerettem hallgatni, ahogy a képekről és az azokat készítő művészekről beszélt. Megismerhettem mikor, kitől, hogyan változott a kép, és milyen hatást gyakorolt a társadalomra. Nagy hatással voltak rám a digitális képfeldolgozásról tanultak is. Abban az időben vált elérhetővé az 50 MP képfelbontás, a veszteség nélküli képfeldolgozás, a képtorzítás. Megtanultam hogyan tudok az egyes képekből rétegről rétegre összetett képet, kompozitfotót készíteni. Az ábrázolás, rajz és vizuális kultúra órákon rávezettek az arányok és talányok világára, a kompozícióra, és hogy talán tudok rajzolni is.

2016-ban „jeles 5” minősítéssel végeztem.

Az iskola elvégzése után stúdióépítésbe kezdtem, és elhatároztam, hogy „nagy képeket” fogok készíteni. A múzeumok képi világa továbbra is rabul ejtett. Pieter Bruegel, Hironimus Bosch, Raffaello Sanzio, Leonardo da Vinci, Picasso, Modigliani… A reneszánsz és a szürrealizmus különösen hatottak rám.

A fotóstúdióban a fehér háttér volt a rajzvásznam. A képek történetét a mítoszok, képi világát pedig az álmaim szolgálták. Az első képemet egy évig terveztem, és újabb egy évig fényképeztem. Többévnyi magányos alkotómunka után, miután elkészült a második, majd a harmadik és a további képeim, valami más került előtérbe. Szerettem volna megmutatkozni másoknak is. Pályázatokon indultam és az alábbi sikereket értem el.