Történetünk

A szegedi fotográfia története nemcsak a kultúrhistória része, hanem társadalom- és politikatörténet is. Szeged – néhány más várossal egyetemben, mint például Debrecen, Pécs, Esztergom – különleges helyet töltött be a magyar fotográfia történetében. Ez a szerep részben a városban élő és dolgozó fotósok tehetségének, részben pedig annak volt köszönhető, hogy a város két évtizeden át támogatta a Szegedi Fotóklubot, amely hosszú ideig egyedülálló módon rendezett meg egy különleges jelentőségű tárlatot: a szegedi fotószalont.

A Szegedi Fotóklub 1958. január 11-én tartotta alakuló ülését. Az alakulás során elnökké dr. Jáki Gyula professzort, az orvostudományi egyetem rektorát választották, ügyvezető elnökké Mihály Józsefet, titkárrá pedig dr. Toldy Miklóst nevezték ki. A klubhoz az alakuláskor 65 tag csatlakozott, és havi 10 Ft-os tagdíjat állapítottak meg.

Az első években olyan profi fotósok vettek részt a klub munkájában, mint Liebmann Béla, a Délmagyarország fotóriportere, Hernádi Oszkár, aki hosszú évekig dolgozott a színháznak, valamint Radák Mária, akinek a Klauzál téren volt műterme. Később azonban az amatőrök váltak meghatározóvá a klub életében. Kiemelkedő tagja volt a klubnak dr. Lajos Sándor, a nagy tudású, széles műveltségű röntgenorvos, aki később vezetője lett a klubnak, majd 1989-ben a nevét is felvette a szervezet.

1962-ben a Szegedi Fotóklub új kezdeményezésbe fogott: megrendezte az első szegedi fotószalont. Ezt az eseményt a szegedi nyári fesztivál időszakában tartották, amelyet a szabadtéri játékok 1959-es újraindítása inspirált. Az első fotószalon két évtizeden át a szegedi nyár egyik legfontosabb eseménye maradt. A második szalont 1966-ban rendezték meg, majd ezt követően évente szerveztek új kiállításokat.

Az 1960-as évek végére jelentős változások kezdődtek a magyar fotóéletben. Az 1967-es debreceni Műhely ’67 kiállítás politikai botrányt okozott, amely hatással volt a szegedi fotóéletre is. 1968-ban a Szegedi Fotóklub öt tagja – dr. Lajos Sándor, Horváth Dezső, P. Gipszer Katalin, dr. Pórszász János és Szávay István – megalapították a Kör ’68 nevű alkotócsoportot. Első kiállításukat a Móra Ferenc Múzéum kupolacsarnokában rendezték meg.

A Kör ’68 nem egy egységes fotográfiai programot követett, hanem a szabadság jegyében alkotott. A csoport kiállításait a hivatalos zsűrik megkerülésével szervezte, hozzájárulva a fotográfia civil autonómiájának megteremtéséhez. A Kör tevékenysége jelentős hatást gyakorolt a magyar fotográfia fejlődésére.

Az utolsó, 17. szegedi fotószalon 1981-ben zárt. A fotóklubok szalonja a magyar fotótörténelem fontos részévé vált, helyét pedig új kezdeményezések vették át, mint például az 1982-ben indított Dél-Alföldi Fotószalon és az 1984-től megrendezett MAFOSZ (Magyar Amatőr Fotóklubok és Szakkörök Szövetsége) szalonok.

1989-ben a Szegedi Fotóklub felvette dr. Lajos Sándor nevét, aki korábban a klub egyik kiemelkedő tagja és vezetője volt. Ez a lépés jelentős tiszteletadásként értékelhető a röntgenorvos és fotográfus emlékének, valamint a klub történetének fontos mérföldköveként.

A 1990-es évek a Szeged környéki fotósok életében is hoztak nagy változásokat: az analóg filmes eszközök egyre inkább hozzáférhetővé váltak mind az amatőr, mind a félprofi fotósok számára, hiszen lecserélhetetlen, drága laborfelszerelések helyett kisebb, otthoni-vagy klubszinti filmes gyártási és előhívási megoldások terjedtek el. A digitális fényképezés megjelenése viszont fokozatosan átalakította a klubok működését: könnyebb lett képeket bemutatni, gyorsabban lehetett kiállítani, a képek utólagos módosítása – utómunka – új eszközökkel vált elérhetővé.

2017-ben a klub új korszakba lépett: ekkor vette fel a Szegedi Fotókör nevet, és az egyesület vezetését Judik Alex fotográfus vállalta el. Az irányváltás friss lendületet hozott a közösség életébe, új programokkal.

2025-ben a közösség ismét megújul, immár Szegedi Fotóklub néven: új tagok csatlakoznak, kiállítások és rendezvények gazdagítják a programot, valamint belső pályázatok ösztönzik a tagok alkotói munkáját. Elkészül a klub új logója is.