radu

Nagy Gábor vagyok, néprajzkutató, népzenész és fotográfus. 2005-ben végeztem az SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antopológiai tanszéken. Népzenészként brácsákon, dudán és furulyákon játszom, a Rozsdamaró zenekar és a Békés Banda tagja vagyok. 1998-ban dudásként és 2005-ben a Rozsdamaró zenekar tagjaként Népművészet Ifjú Mestere díjat kaptam. Munkásságom 2022-ben Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetéssel ismerték el.

2024-ben elérkezett az a pont, amikor valami új alkotói tevékenységre vágytam – valamire, amivel maradandót hozhatok létre és később visszatekinthetek rá. Úgy döntöttem, hogy a fotográfiával szeretnék foglalkozni.

Sokan felteszik a kérdést, miért a fotózás? Mi késztetett rá? A válasz, lehet hitvallás is: a művészet.

Dr. Karancsi Zoltánnak hívnak. Mindig is vonzott a természet, annak látványa, színei, változatos formái, ezért lettem földrajz-rajz szakos tanár. Szeretem megmutatni az embereknek, hogy milyen különleges a világ amelyben élünk, felkelteni az érdeklődést földünk természeti csodái, kulturális értékei iránt. Ezért utazásaimról sokfelé tartok előadásokat mindenféle korosztálynak.

Liebmann Béla a huszadik századi magyar fotótörténet kiemelkedő alakja volt, Szegedhez és Csongrád megyéhez kötődve, de országos ismertséget is szerzett. 1899-ben született és 1996-ban hunyt el, élete során tanúja és dokumentálója volt a huszadik század jelentős eseményeinek. Részt vett az első világháborúban, túlélte a spanyolnáthát, majd fotográfusként olyan alakokat örökített meg, mint Szent-Györgyi Albert. Zsidó származása miatt átélt tragédiákat: a holokausztot túlélte, de felesége és kislánya életüket vesztették. A második világháború után visszatért a fényképezéshez, megörökítve Szeged fontos eseményeit, köztük az 1956-os forradalom pillanatait. Élete utolsó éveiben már csak sakkozott, és azt vallotta, hogy az életben a jó ételek a legfontosabbak.

Juhos Dóra vagyok, grafikus és lelkes fotós. A vizuális világ mindig is közel állt hozzám, legyen szó grafikáról, fotózásról, színekről vagy apró részletekről, amelyekben meglátom a szépséget és az értéket.

Judik Alex vagyok, és 2012 óta foglalkozom fotózással. Alkalmazott fotográfusként dolgozom, de a célom az, hogy a fotóművészet különböző ágaiban is maradandót alkossak. Leginkább az emberábrázolás és a portréfotózás áll közel hozzám, hiszen ezekben találom meg leginkább az emberi történetek és érzelmek kifejezésének lehetőségét.

Dr. Honti Viktor vagyok. 2000-ben végeztem a Szegedi Tudományegyetemen, biológus szakon. Jelenleg is ez a hivatásom: genetikus, fejlődésbiológus vagyok, emellett természetvédő és amatőr természetfotós. Szinte kizárólag Magyarországon fotózom, elsősorban az Alföldön és a Mecsekben.

Szakmám szerint molekuláris biológus vagyok. A digitális fényképezéssel 2024-ben kerültem kapcsolatba, ekkor vettem az első komolyabb fényképezőmet. Amit a fotózásról tudok, ezen az eszközön keresztül tanultam meg, tapasztaltam ki.

Már kisdiák koromban sejtettem, hogy hiába kapok rendre jelest a rajzaimra, az kevés ahhoz, hogy később másokhoz is szóljak azokkal. A fény jött a segítségemre, a fénnyel rajzolt, festett kép. Több mint 50 éve keresem a pillanatot saját, - és bízom benne, hogy mások örömére is – amikor a fény, képet varázsol.