radu

Radu vagyok és 2022 óta foglalkozom aktívan a fotózással. Jelenleg keresem az utam a műfajok között. Kifejezetten érdekelnek és napi szinten használom az analóg objektíveket, valamint kacsingatok a filmes fotózás irányába is: értékesnek tartom és szentimentálisan ragaszkodom a múlt tárgyaihoz, emlékeihez, történeteihez és kiemelt figyelmet fordítok ápolásukra.

Képeim úgy születnek, hogy ha megragad a látvány azt a keresőben képpé komponálom és exponálok. Nem előzi meg tervezgetés, rendezés és nem követi hosszadalmas utómunka. Számomra ez a fotózás, a pillanat művészete.

1975-ben kaptam az első fényképezőgépemet, és azonnal magával ragadott a fotózás világa. Először ipari környezeteket és dokumentarista témákat örökítettem meg, később a természet, a táj és a régi paraszti élet váltak kedvenceimmé. Számomra a

Képeim gondosan megrajzolt, előre eltervezett kompozíciók, többalakos csoportképek és tájképek, melyek utólagos egymásra illetve egymás mellé montírozásával hozok létre.

A fotózás iránti érdeklődésem még tinédzserkoromban kezdődött, amikor egy fekete-fehér filmes géppel próbáltam megörökíteni a világot. Elsődlegesen tájképeket készítek, különösen túrázás közben, de egyre inkább foglalkoztatnak a fény és árnyék viszonyai, valamint az épített környezet rejtett szépségei is.

Németh Bernadett vagyok, Szlovákiában, Révkomáromban születtem. Munkáim során elsősorban az épületek és a természet szépségeit keresem, különös figyelmet fordítva a fény-árnyék játékára és az apró részletekre, amelyek egy-egy látványt igazán különlegessé tesznek.

Nagy Gábor vagyok, néprajzkutató, népzenész és fotográfus. 2005-ben végeztem az SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antopológiai tanszéken. Népzenészként brácsákon, dudán és furulyákon játszom, a Rozsdamaró zenekar és a Békés Banda tagja vagyok. 1998-ban dudásként és 2005-ben a Rozsdamaró zenekar tagjaként Népművészet Ifjú Mestere díjat kaptam. Munkásságom 2022-ben Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetéssel ismerték el.

2024-ben elérkezett az a pont, amikor valami új alkotói tevékenységre vágytam – valamire, amivel maradandót hozhatok létre és később visszatekinthetek rá. Úgy döntöttem, hogy a fotográfiával szeretnék foglalkozni.

Dr. Karancsi Zoltánnak hívnak. Mindig is vonzott a természet, annak látványa, színei, változatos formái, ezért lettem földrajz-rajz szakos tanár. Szeretem megmutatni az embereknek, hogy milyen különleges a világ amelyben élünk, felkelteni az érdeklődést földünk természeti csodái, kulturális értékei iránt. Ezért utazásaimról sokfelé tartok előadásokat mindenféle korosztálynak.

Liebmann Béla a huszadik századi magyar fotótörténet kiemelkedő alakja volt, Szegedhez és Csongrád megyéhez kötődve, de országos ismertséget is szerzett. 1899-ben született és 1996-ban hunyt el, élete során tanúja és dokumentálója volt a huszadik század jelentős eseményeinek. Részt vett az első világháborúban, túlélte a spanyolnáthát, majd fotográfusként olyan alakokat örökített meg, mint Szent-Györgyi Albert. Zsidó származása miatt átélt tragédiákat: a holokausztot túlélte, de felesége és kislánya életüket vesztették. A második világháború után visszatért a fényképezéshez, megörökítve Szeged fontos eseményeit, köztük az 1956-os forradalom pillanatait. Élete utolsó éveiben már csak sakkozott, és azt vallotta, hogy az életben a jó ételek a legfontosabbak.